"3 negatív szó:
nincs
semmi
baj."
Fodor Ákos

Elég sok képet nem osztottam meg instagramon, csak story-ban, a saját fotóimat visszazézve viszont jó látni a szép emlékeket. Februárban még volt lehetőségünk egy családi kirándulásra: mi nem síelni, csak havas tájat nézni utaztunk Semmeringre. Aztán körülbelül az egész márciusunk lakás felújítással telt, ugyanis a hónap elején vehettük át a saját lakásunk kulcsait, ahol bőven volt (van) mit csinálni, eleinte pedig saját kezűleg csináltunk mindent (kivéve nyílászáró csere). Közben berobbant a világjárvány és a korlátozások, így tavasszal közel három hónapot én is itthonról dolgoztam. Vegyes érzésekkel gondolok vissza erre az időszakra, mert rengeteg nehézséget okozott (főként anyagilag), közben viszont nagyon élveztem a home office előnyeit. Egy kicsit több időm volt fotózni is napközben, de még mindig nem sikerült annyi képet megosztani, mint szeretnék. Egyszer lelkes vagyok, egyszer pedig úgy érzem, nem az én világom az instagram. Aztán szokás szerint túllendülök ezen és realizálom, hogy azért csinálom, mert szeretem.

Nyáron a Balatonon töltöttünk egy hetet, a közös főzések, pihenés, olvasás, családdal töltött idő új erőt adott mindenhez. Idén újra és újra rájöttem, mennyire szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan emberek "vesznek körül", amilyenek. Egyszerűen nem lehetek elég hálás a családomnak és sokszor úgy érzem, nem is érdemlem meg őket ❤ Szeptember végén végre megléptem egy több éves tervemet: megcsináltattam életem első tetoválását, ami nagyon sokat jelent számomra. Annyira magamének érzem, hogy pár héttel később már olyan volt, mintha mindig is ratam lett volna. Viszont kellett ez a kis emlékeztető, hogy soha ne felejtsem, mindig van előre!

Szerintem sosem volt még ennyi fájdalommal teli évem, de tudni kell ebből építkezni, ráadásul nagyon hálás vagyok annak, amim van. Szívből remélem, hogy nektek többet adott 2020, mint amennyit elvett és hogy az idei év ennél csak jobb lesz!

instagram: daily_dii