"Some books you read. Some books you enjoy. But some books just swallow you up, heart and soul." - Joanne Harris.
Az egyetemen ez a félévem valahogy nagyon sűrűre sikeredett, így még a nyári vizsgaidőszakban sem jutott túl sok időm az olvasásra (szerencsére a fáradozásom meghozta gyümölcsét). Ezért sajnos az év első felében nem túl sok könyvet sikerült kivégeznem. Most persze nem győzöm pótolni a lemaradásomat, de ez már egy másik bejegyzés témája :) Ha viszont olvastam, akkor vagy már régebben is olvasott könyv akadt a kezembe, vagy olyan könyv került le a polcról, ami több éve arra várt, hogy végre levegyem - nem túlzok, ha azt mondom, valamelyiket 10 éve kaptam ajándékba. Utóbbiakkal sajnos nem igazán volt szerencsém, gondolom nem véletlenül pihentek eddig érintetlenül. Ugyanis sajnos sikerült egymás után többször is olyan könyvbe belefutnom, amit ugyan végül elolvastam, de valószínűleg többször már nem fogom, mert nem okoztak akkora élvezetet, mint általában az olvasás szokott. Természetesen olyanról semmiképp nem szeretnék írni, ami engem sem kötött le, így igencsak leszűkült a lista, de azért ezekről írnék nektek pár sort, hátha felkelti valamelyik az érdeklődéseteket.
Csak pár sor erejéig említeném meg, hogy télen szokásomhoz híven nekiálltam a Harry Potter sorozatnak, amiből az utolsó két rész még januárra átcsúszott. A világon a mai napig az egyik legjobb könyvsorozatnak tartom, ami felnőtteket, gyerekeket egyaránt ugyanúgy megérint és leköt. Már nem is tudom pontosan, hanyadjára olvastam újra és biztos vagyok benne, hogy még legalább ugyanennyiszer a kezemben fogom tartani. De hát szerintem a Harry Pottert senkinek nem kell bemutatnom.
Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita
'Szokatlan a műalkotás sorsa. Szokatlan, hogy egy regény, amelyet negyedszázaddal írójának halála után publikálnak először, egyszeriben a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül, a huszadik századi világirodalom remekei közé sorolják, szerzőjét pedig Kafkával, Joyce-szal emlegetik egy sorban. A modern szatíra, a fantasztikus, a groteszk és az intellektuális próza elemeit egyesítő regény a mai kor emberének nagy problémáira keresi a választ: mi a mértéke jónak és gonosznak az olyan egyéniségnél, akinek mérhetetlen hatalom összpontosul a kezében? Hol az igazság határa a teremtő indulat sodrásában? S kinek a gondja, hogy a humanizmus eszményeire vigyázzon közben?'
Ezt a könyvet egyszerűen nem tudom, hova soroljam, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy nagyon tetszett, vagy éppen az ellenkezője. Olvasása közben egyik pillanatban értetlenül álltam a történet előtt, hogy most pontosan mi is folyik? a következő momentumban egyáltalán nem tetszett, már-már unalmas volt, aztán pedig alig vártam a végkimenetelt, egyszerűen tudni akartam, hogyan is végződik. Szóval tényleg képtelen vagyok bekategorizálni, konkrét véleményt alkotni róla. Azt hiszem, kicsit úgy vagyok vele, mint anno a Zabhegyezővel (J. D. Salinger), azt is egy év után újra kellett olvasnom, hogy pontosabb képet kapjak róla. Egyébként rengeteg minden van benne, a fekete mágiától kezdve a romantikus szerelmi szálig tényleg minden. Érdemes elolvasni, a világirodalom egy igen ismert műve, ami nem véletlen. Tény, hogy nem hétköznapi, elég furcsa, de egyáltalán nem a rossz értelemben.
Daniel Keyes - Az ötödik Sally
Ezt a könyvet egyszer már régebben olvastam és nem véletlen, hogy újra elővettem. A történet nagyon érdekes, egy többszörösen hasadt személyiséget próbál egyesíteni a pszichiáter, létrehozva a címben is megjelenő ötödik Sallyt. A pszichiáter maga is problémákkal küzd, így különösen fontos számára, hogy ez a 'fúzió' sikeres legyen. Eleinte gondot okoz, pontosan hányan is vannak Sally fejében, miért is keletkeztek és hogyan is lehetne kivitelezni, hogy újra eggyé váljanak.. de idővel az orvos megismerkedik páciense különböző személyiségeivel. A történet számomra érdekfeszítő, a szövege pedig egész könnyed, talán néha már túlságosan is, de ez semmit nem ront az élvezhetőségen. Tipikusan gyorsan kivégezhető, időnként újraolvasós könyv.
Stephen King - A remény rabjai
Az utóbbi időben egyre kevesebb Stephen King könyvet olvastam. Valahogy mindig inkább nyáron kapok kedvet hozzá, úgyhogy valószínűleg legközelebb több lesz a porondon. Legutóbb ezt a novelláskötetet végeztem ki tőle, ami egyáltalán nem horror kategóriába tartozik, mégis megborzongat. A kötet négy művet, név szerint A remény rabjai, A jó tanuló, Állj ki mellettem! és A légzőgyakorlat címet viselő kisregényeket tartalmazza. Egyedül az utolsó művel nem voltam kimondottan elégedett, a másik három viszont nagyon tetszett, de legfőképp talán A jó tanuló, hiszen abban éreztem leginkább azt a Stephen King féle írásmódot, ami miatt igazán kedvelem az írót.
Ken Follett - A katedrális, Az idők végezetéig
'A katedrális, a szerző egyik legnépszerűbb regénye egy 12. századi angliai városkában, Kingsbridge-ben játszódik, a történet a katedrális építése körül bonyolódik, melyért a Benedek-rendi szerzetesek küzdenek szinte az egész világgal és még saját, féltékeny egyházukkal is. Mindez egy polgárháború közepén, körülöttük vér, ármány és szerelem. A könyv oldalain középkori világ kel életre, amely színes, mint egy festmény, és mozgalmas, mint egy jó film. Olvasása közben belemerülünk a háború borzalmaiba, átélhetjük a zsarnokok önkényeskedéseit, a kínzásokat, a gyilkosságokat és a szerzetesi élet keserveit.
Az idők végezetéig ugyanabban az angliai városban, Kingsbridge-ben játszódik a történet kétszáz évvel később, a 14. században. A szereplők a katedrális építőinek leszármazottjai, akik ugyanúgy küzdenek az élettel, mint elődeik. Az Európán végigsöprő pestisjárvány a hajósok, kereskedők közvetítése révén felüti fejét az angliai kisvárosban is, s éveken keresztül változatlan erővel tombol, szedi áldozatait. A Benedek-rendi kolostor ispotálya az egyetlen hely, ahol a halálos beteg emberek menedéket kaphatnak. A járvány közepette sem állhat meg azonban az élet: meg kell erősíteni az életveszélyessé vált hidat, a katedrális megroggyant tornyát helyre kell állítani, s az elöljáróságnak és a céheknek biztosítaniuk kell a város megélhetését. Gyilkos indulatok, testvérharcok, árulások, minden nehézséget áthidaló szerelmek közepette zajlik az élet Kingsbridge-ben.'
Ez a két könyv egymás folytatásának tekinthető, habár annyira szorosan nem kapcsolódik a két történet, természetesen némi köze azért csak van egymáshoz. Jóllehet mindkét könyv a hosszabb kategóriába sorolható (kb. 1000 oldalas), nincs olyan lap, ami ne kötne le. Szerintem pörögnek az események, mindig történik valami. Igen kidolgozottnak tartom mind a történet, mind az írásmód szempontjából. Persze ezért olvastam el idén másodjára mindkét kötetet. Aki egy nagyon igényes, gondosan felépített regényt szeretne olvasni, annak mindenképp ajánlom!
Ken Follett - Zérókód
Az írót az előbb említett két könyve miatt kedveltem meg nagyon, így előszeretettel próbálkozom a többi regényével is. Számos másik könyvét olvastam már, most a Zérókód volt soron. Teljesen más kategória, mint A katedrális és annak folytatása, de nagyon érdekes és izgalmas történet. A könyv eleje már talányokkal kezdődik, hiszen a főszereplő emlékezetkiesést szenved, így a pillanatnyi helyzetben azt sem tudja, kicsoda saját maga, hol van és hogyan került oda. A történet során folyamatosan derül fény Luke személyazonosságára, akit ösztönei hajtanak. Persze semmi sem olyan egyszerű, amilyennek látszik, a könyv számos izgalmas fordulatot rejt, nem lehet tudni, ki a barát, ki az ellenség. Mindeközben pedig megkezdődik a visszaszámlálás az amerikai rakéta kilövéséig.
Ti mit olvastatok mostanában? Mit ajánlanátok szívesen?