Úgy vettem észre, szeretni szoktátok az instagram képes összefoglalókat és annak ellenére, hogy talán ezen a platformon vagyok a legaktívabb, több mint fél éve már az előző ilyen bejegyzésnek, szóval gondoltam, épp ideje lenne összegyűjteni a saját kedvenceimet.
Ezeket a posztokat általában igyekszem egy kicsit személyesebb hangvételűre venni, visszaemlékezni és mesélni, hogy mi is történt velem az elmúlt hónapokban, még ha csak érintőlegesen is. Most viszont egyszerűen nem ment. Iszonyat fárasztó tud lenni lelkileg, ha mindenkivel el akarod hitetni, hogy minden a legnagyobb rendben.. holott a (ki nem mondott) problémáid belülről felemésztenek. Miközben a különböző social media felületeken próbálod megteremteni a saját kis tökéletes világodat. Pff. Sosem voltam még ilyen mélyen. Legyen elég ennyi.
Ezeket a posztokat általában igyekszem egy kicsit személyesebb hangvételűre venni, visszaemlékezni és mesélni, hogy mi is történt velem az elmúlt hónapokban, még ha csak érintőlegesen is. Most viszont egyszerűen nem ment. Iszonyat fárasztó tud lenni lelkileg, ha mindenkivel el akarod hitetni, hogy minden a legnagyobb rendben.. holott a (ki nem mondott) problémáid belülről felemésztenek. Miközben a különböző social media felületeken próbálod megteremteni a saját kis tökéletes világodat. Pff. Sosem voltam még ilyen mélyen. Legyen elég ennyi.
'Ezt hívják győzelemnek, nem? - kérdezte Valcarenghi. - Ha olyan mélyre el tudja valaki temetni a fájdalmát, hogy senki nem jön rá a létezésére.' George R.R. Martin - Dal Lyáért
Néha úgy éreztem, megáll az idő körülöttem. Ennek ellenére mégis elröpült egy virágzó tavasz és egy meleg nyár is. (Szeretem
mindkettőt, de bevallom, már nagyon vártam az őszt a saját kis hangulata
miatt.) Márciusban azonban nem győzök betelni a színes virágok látványával és illatával.
Azért néhány boldogságmorzsát csak megemlítenék, amiket talán még nagyobb katarzissal éltem meg az adott helyzetben. Nyáron voltam esküvőn, ahol az utolsó pillanatban mégis a dobócsokor után nyúltam, így sikerült azt elkapni. Teljesült egy nagy álmom: végre eljutottam System of a Down koncertre - Nickelsdorfban, a Nova Rock fesztiválon sikerül őket meghallgatni élőben. Leírhatatlan, de ha egy szóval kéne jellemeznem: szárnyaltam. Ismét eljutottam Olaszországba, mégpedig Milánóba és környékére, ahol úgy adódott, hogy egyedül is lehetőségem nyílt felfedezni egy idegen várost. Minden más volt, minden más lett.
instagram: daily_dii
4 megjegyzés
Gyönyörűek a képek, imádom a stílusod! ;)
VálaszTörlésA gödörből remélem mielőbb kikászódsz, az már egy kellemes és előremutató jel, hogy elkaptad a dobócsokrot....
Milánóért irigyellek, ha tehetném, ma összecsomagolnék, és azonnal oda költöznék!
Köszönöm szépen! :)
TörlésValóban gyönyörű város, rengeteg szép hely van a környéken és úgy Olaszországban is összességében.
Én is elkaptam egy csokrot szeptemberben. Remélem ez mindkettőnk számára valami újat és jót jelent. :) Én is gödörből gödörbe esek mostanában, úgyhogy nagyon átérzem min mehetsz keresztül. Kitartást!<3
VálaszTörlésEgyébként amikor a legkevésbé számítottam rá, akkor sikerült elkapni :)
TörlésJaj, neked is kitartást :( :*