Egy jó múltkori utazásom során magammal vittem a NYC mozaikos pirosítómat. Akkor azt hittem, nem lehet majd semmi baja (én naiv), de mikor elővettem, szomorúan konstatáltam, hogy pár darab szabályszerűen kitört belőle. Nagy volt a bosszankodás és a kényelmetlenkedés, ugyanis nem voltam hajlandó kidobni azokat a törött részeket, de így minden használatkor nagy volt az esély rá, hogy kihulljon a dobozból.


Itthon sokáig rágódtam a dolgon, míg nem eszembe jutott, hogy vannak nekem pici kozmetikai tégelyeim, direkt ilyen célra vettem őket. Egyszerűen beleszórtam ezeket a darabokat, majd alaposan porrá zúztam és végül egy kis arckrémet adtam hozzá, amit mostanában már úgy sem használok - így két legyet ütöttem egy csapásra. Már nem volt semmi dolgom, mint jól összekeverni (ezekhez a 'műveletekhez' egyébként egy lapos fa pálcikát és fogpiszkálót használtam), végül kipróbálni. Első látásra azt hittem, hogy nagyon erősen pigmentáltra sikerült, de ahogy elkentem az arcomon, sokkal halványabb színe lett, de még épp a megfelelő erősségű. Ezen tulajdonképpen a krém-pirosító arányával lehet variálni, én ezt ráérzéssel csináltam.

Így lett egy kis tégelynyi, szó szerint krémes pirosítóm, ami tökéletes utazásokhoz, ugyanis igazán kicsi a kiszerelés és még ecsetet sem kell használni hozzá, az ujjammal könnyen el tudom dolgozni! Nagyon egyszerű ötlet, de ha hasonló problémával szenvedsz és nem akarsz alkohollal pepecselni, hogy megjavítsd, hasznos lehet.


Ezen a képen látszik, hogy nem lett teljesen porrá aprítva, ezért kicsit szemcsés maradt, de használtat közben ez nem érződik. Egyetlen hátránya talán az, hogy ugye amíg a krém nem szívódik be, könnyen elmozdul az arcon (pontosabban könnyen eltűnhet), ha piszkáljuk. Ezért épp egy leheletnyi vékony réteg elegendő, hogy hamar beszívódjon. Ennek megfelelően válasszunk a készítéskor (egy gyorsan beszívódó nappali) arckrémet.