A hideg és az eső is már egyértelműen a tudtunkra adja, megérkezett az ősz. Viszont pár hete még igazán nyárias időjárásunk volt, így mikor a franciaországi utamról megérkeztem és még fent maradtam Budapesten, ki szerettük volna használni az igazán szép időt. Párom talált rá erre a környékre netes böngészése során, úgyhogy rövidebb tervezés után útnak is indultunk. A harmadik kerületből kezdtünk neki gyalog, Üröm községen keresztül jutottunk el Pilisborosjenőre, ami a túraútvonal kiindulópontja. Már idáig eljutni is egy másfél órás séta volt, ezután következett a több mint 10km-es túra. Persze előtte még pihenésképp beültünk a helyi csárdába/étterembe egy kávéra :)

Nem kimondottan nehéz az útvonal, bár volt egy meredekebb rész, de előtte és utána is könnyű, lankás. Inkább csak hosszúnak mondanám - mondjuk mi igen sokszor megálltunk gyönyörködni a tájban. Ugyanis amint felérünk a hegytetőre, gyönyörű kilátás tárul elénk. Természetesen útközben is rengeteg a látnivaló, a kihelyezett táblák pedig segítenek az informálódásban. A turistaútvonalat jelzések segítik, azonban érdemes lehet előtte utánaolvasni, milyen látnivalók is vannak, mivel a körtúrából kisebb kitérővel lehet eljutni az Egri csillagok filmváltozatának forgatási helyszínéül felépített várhoz (mi ezt kihagytuk), valamint a Mackó-barlanghoz. Útközbe esik a Szódás-barlang is, ahova egy kicsit meredekebben kell felmászni, de megéri, hiszen már innen is szép a kilátás. Mi ezt a térképet vettük alapul, habár a nyíl irányával ellenkező irányba haladtunk, merthogy a táblák számozása ebben a sorrendben történt.


Ha pedig teljesen felérünk a Nagy-Kevélyre, egyszerűen gyönyörű a kilátás. A János-hegyi Erzsébet-kilátóig és a Megyeri-hídig is el lehet látni, majdhogynem az egész budai oldal a szemünk elé tárul a hegytetőről (erről persze nem készült kép..). Egy ideig csak ültünk és gyönyörködtünk a tájban. Szerencsénkre az idő sem fogott ki rajtunk, majdnem végig gyönyörűen sütött a nap. Habár a kilátáskor kezdett sötétedni az ég, ami a fényképeken meg is látszik, de még ekkor sem volt kimondottan felhős. Mikor visszaértünk Pilisborosjenőre, akkor kezdett el cseperegni az eső, de ennyivel meg is úsztuk. Innen hazafele félig már busszal mentünk, de utána még bevállaltunk egy órás gyaloglást. Így nagyon fáradtan érkeztünk haza, de az élmény mindenért kárpótolt, hiszen nagyon jól éreztük magunkat.

Ahogy tavaly is készült egy bejegyzés Olaszországról, idén sem szerettem volna kihagyni a fotónaplót a külföldi utamról. Ezen a nyáron Franciaországba utaztunk fellépni, ahol ilyen téren elég sűrű volt a program. Azonban szerencsére előtte és után is volt alkalmunk egy kis városnézésre. Az út nagyon hosszú volt, de odafele megálltunk Kölnben, hogy szemügyre vegyük a híres kölni dómot, valamint Aachenben lehetőségünk volt egy kis vásárolgatásra. Itt még az idő nem volt kegyes hozzánk, borongós volt és néha eleredt az eső. Fő úti célunk egyébként Valenciennes volt, ahol maguk a fellépések voltak. Hazaindulás előtt, utolsó nap viszont Párizs fele tettünk egy kis kitérőt, ahol gyönyörűen sütött a nap, ami igazán jól jött az egész napos sétálós városnézéshez. Elég kötött volt a program, nem igazán volt szabadidőnk, néha még fényképezni is alig tudtam megállni, így most kimondottan kevés kép készült.


A főbb nevezetességeket vettük célba, a kiindulópont az Eiffel torony volt, ahova egyébként gyalog mentünk fel. Egy nagy kört tettünk a városban, majd a túránkat este a Diadalívnél (Arc de Triomphe) fejeztük be, ahonnan szintén gyönyörű volt a kilátás Párizsra, a kivilágított Eiffel toronnyal együtt. Mielőtt a Champs-Élysées-n végigsétáltunk volna, a Tülériák kertjében (Jardin des Tuileries) picit megpihentünk és egyszer csak tömény levendulaillat csapott meg. Ahogy megfordultam, egy kertnyi virágzó levendulával találtam szemben magam és számomra ez olyan csodálatos volt! Egyébként szerencsére régebben már jártam Párizsban, de így is ugyanolyan csodásnak hatott a város.

Persze nem térhettem haza üres kézzel, habár csak pár aprósággal leptem meg magam (egyébként annyira büszke vagyok magamra, milyen tudatos vásárló vagyok még ilyenkor is!). Németországból két szépségápolási termék jött velem. Egy dolgot mindenképp szerettem volna innen, mégpedig egy körömlakkot, ami itthon egyébként nem kapható. A P2 lakkokkal szemezgettem sokáig. Persze nagyon tetszett az összes, most mégis valami jól kihasználható darabot szerettem volna, amit viszont egy Rival de Loop (Rival de Loop Express Nails 209) nude lakk személyében sikerült megtalálnom. Az ajakvajat már 2012 októbere óta szeretném megkaparintani, nem hittem volna, hogy külföldön hamarabb jutok hozzá (persze tegnap az itthoni Müllerben is egyből összefutottam vele). Jah igen, ezt a kis fülbevalószettet meg egyszerűen nem bírtam otthagyni 1 euróért :) Franciaországból párizsi szuvenírekkel tértem haza, ugyanis itt annyira ki volt mérve minden perc, hogy még arra sem volt időm, hogy a Kiko vagy Sephora üzletek valamelyikébe éppen, csak bekukkantsak. A kihajtható tükrön kívül még egy kisebb méretű fém Eiffel tornyot és a szokásos képeslapokat szereztem be.

Múlthét hétfőn egy személyes, képes összefoglalót láthattatok az előző hetemből és akkor ígértem a kirándulásról készült fotóknak egy külön posztot. Nagyon furcsa érzés, máris olyan távolinak tűnik ez a kis utazás. Egyszerűen imádok a hegyekben barangolni, mert fizikailag lefáraszt, de szellemileg feltölt (a hegyről nyújtott látkép). Számomra ez a legjobb relaxációs módszer, csak ülni a hegytetőn és nézni a messzeséget.

A szállás Sátoraljaújhelyen volt, innen közelítettük meg a különböző célpontokat. Bár kizárólag olyan helyre mentünk, ahol már jártunk, én ugyanúgy élveztem, mintha első alkalommal tettem volna meg az utat. Az időjárással szerencsénk volt, első két nap gyönyörűen sütött a nap, így lehetett hegyet mászni. Első nap a tengerszemhez mentünk el, másnap pedig a Magyar Kálváriához és a Füzéri-várhoz: mindenhonnan gyönyörű kilátás tárul elénk. Vasárnapra elért minket is ez eső és a viharos szél, így a Sárospataki várat céloztuk meg, mondván az mégiscsak valamennyire zárt. Próbáltam visszafogni magam és nem túl sok képet kiválogatni. Mint ahogy azt majd a képeken láthatjátok, párom akkor szeret engem fényképezni, amikor én épp valami mást :)

Hogy lehet egy hét ilyen hosszú és mégis ennyire rövid? Nagyon örültem a hosszú hétvégének, ráadásul nekem így csak szerdán volt sulim, szóval a hét eleje elég pihenősen telt. Talán pont innen jött az ötlet, hogy fényképezzek párat és lehetne belőle egy személyesebb bejegyzés, hát így született meg az első heti összefoglalóm. Hétfőn-kedden jóformán semmit nem csináltam, kiélveztem, hogy végre süt a nap: napoztam és olvastam - végre a Glamour áprilisi számát is volt időm végigolvasni, valamint befejeztem Az idők végezetéig című könyvet Ken Follett-től, ami egyébként A katedrális folytatása és ugyan már olvastam, de nagyon magával ragadó a történet, így érthető, hogy másodjára is kedvet kaptam hozzá. Délutánonként viszont biciklivel eltekertem próbára vagy edzeni, tehát mozogni természetesen mozogtam. Hihetetlen jól esett újra biciklire ülni és azzal közlekedni a városban! Egészen csütörtökig minden nap tekertem egy keveset, persze a szeszélyes időjárásnak köszönhetően sikerült majdnem minden nap meg is ázni.


Próbálok megint odafigyelni, hogy normálisan, megfelelő mennyiségűt egyek és ne habzsoljak. Hét elején házi gyros volt terítéken, de a húshoz csak zöldséget ettem tzatziki szósszal. Szerencsére jön a gyümölcs szezon, így a tízórait, vagy esetleg vacsorát már könnyen megoldom. Facebook-on olvashattátok, hogy mostanában előszeretettel iszok smoothie-t, vagy csinálok egy joghurtos-túrós-gyümölcsös finomságot. Természetesen mindegyiket hozzáadott cukor nélkül :) Általában abból élek, ami itthon van, így a képen látható smoothie az alábbiakból készült: 1 zöldalma, 1 banán, 2 szem eper és egy kis mentalevél a díszítéshez. Hihetetlen finom és még csak 200kcal-t sem tartalmaz. Persze azért néha egy kis csoki is belefér.. A lent látható e-mail részlet pedig a DM kapcsolattartójától van. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek lesz alkalma kipróbálni az új Alverde termékeket, hihetetlen boldog és hálás vagyok érte, már alig várom a csomag érkezését :)


Ha már hosszú hétvége, muszáj kihasználni a szép időt, így a Zempléni-hegységbe mentünk kirándulni, túrázgatni. Ennek valószínűleg egy külön fényképes bejegyzést fogok szánni, így most csak pár képet osztanék meg veletek. Nagy szerencsénk volt az időjárással, majdnem végig sütött a nap, csak vasárnap ért el minket ez a viharos szél. Az úton pedig kénytelen voltam kihasználni, hogy van egy kis időm tanulásra, mivel péntekre már elővizsgát tervezünk.