Sokat gondolkoztam ennek a bejegyzésnek a megírásán, de úgy voltam vele, ha már egy embert is motiválni tudok, akkor mindenképp megérte. Arról már nem is beszélve, hogy a gondolataimat összegezve nekem is egy plusz löketet ad, hogy ne hagyjam abba, megmaradjon a jelenlegi lelkesedésem.


A legutóbbi ilyen jellegű bejegyzésben említettem, milyen keményen vágtam bele ismét a mozgásba. Boldog voltam, hogy annyi mindent csináltam egyszerre. Végre elkezdtem konditerembe járni, a bérlet megléte pedig hatalmas motivációs erővel bírt, ha mozgásról volt szó. Aztán március elején már nem vettem újra bérletet (akkoriban úgy volt, hogy a hónap közepén költözöm, így már nem lett volna értelme itthon havi bérletet váltani). A három hónap folyamatos edzőtermi erősítés után az elkövetkezendő pár hét alatt viszont minden apró izmom eltűnt, amiért keményen megdolgoztam. Teljesen elkeseredtem, pedig már kezdtem érezni, hogy formálódik a testem. Ráadásul - szintén a költözés miatt - 17 év után végleg el kellett búcsúznom a mazsorettől. Ekkor tudatosult bennem, hogy azonnal keresnem kell valami új mozgásformát, különben beleőrülök, hogy nem csinálok semmit.

Az utóbbi időben szokásommá vált, hogy inspirációs képeket nézegetek ebben a témában. Persze ezzel mit sem ér az ember, ha csak nézi őket. Úgyhogy újra a régi módszer mellett döntöttem és fogtam a súlyzókat, kerestem egy arra alkalmas helyet és nekiálltam az itthoni edzésnek. Mert még mindig több, mint a semmi. Amint tehetem, mindenképp szeretnék majd újra edzőterembe is járni, mert hatékonyabbnak érzem (nyilvánvalóan a megfelelő eszközök és nagyobb súlyok miatt). Addig viszont nem szabad elengednem magam, hanem újra formába kell hozni a testem.

A jó idő beköszöntével a kültéri mozgásformákat is előnyben részesítem, például egy hete ismét biciklivel járok. Ma egy kisebb 'túrát' is tettünk, összesen 30 km-t tekertünk le (persze szembe szél fújt és a végén még az eső is elkapott minket, de nagyon élveztük), ami kezdetnek nem is olyan rossz. A héten pedig végre eljutottam a futópályára is és be kell valljam, egyszerűen imádtam! Nem hittem volna, hogy én ennyire szeretek futni. Valahogy sosem vonzott, pontosabban csak nem bírtam rávenni magam, hogy kipróbáljam az iskolai rossz tapasztalatok után. Az utóbbi években pedig a térdem miatt nem próbálkoztam vele (az edzőteremben a futópad más tészta). Viszont most egyből annyira ráéreztem az ízére, hogy nap mint nap alig várom, hogy újra futhassak. Remélem a kezdeti lelkesedésem sokáig (örökre) kitart, bár én úgy érzem, megtaláltam az új kedvenc sportomat. Persze azonnal letöltöttem a Nike+ Running alkalmazást, amivel (egy gyors regisztráció után) nyomon követhetem, merre, mikor és mennyit futottam - így látom a fejlődést is, ami nagyon fontos számomra a pozitív megerősítés miatt. Úgyhogy én azt mondom hajrá, hisz soha nem késő el/újrakezdeni!